Jelen blogbejegyzésben kiemeljük azokat a szerhasználathoz kapcsolódó információkat, ami a Sportos Cukorbetegek Egyesülete által szervezett ’Populáris függőségek és diabétesz’ beszélgetésben is elhangzottak. Összefoglaljuk a legáltalánosabban elterjedt szerek hatását az anyagcserére, és ha a bejegyzésünk még sem riasztana el valakit a szerhasználattól, az vegye fontolóra a biztonsági javaslatainkat, hogy a súlyos hipo- vagy hiperglikémiát, ketoacidózist elkerülje.
Ha egy böngészőbe beírjuk a keresésünket szerhasználat és cukorbetegség témakörében, jól látható, hogy az alkoholfogyasztás veszélyeiről és alkalmi fogyasztási lehetőségeiről születtek jól érthető összefoglalások, vagy arról, hogy bulizás esetén mire kellene figyelni.
A tudatmódosító szerekre általánosan jellemző, hogy mivel kémiailag befolyásolják az észlelési, kognitív funkciókat, így, amikor kialakult a kábulat, a fogyasztó már alig tudja azokat irányítani. Ennek következtében a diabétesz kezeléséhez szükséges figyelem, problémabelátás, döntési készség zavart szenved, rizikó- és kockázatvállalás nő, hipo- és hiperglikémiai tüneteinek figyelmen kívül hagyása valószínűsíthető.
Az egyik legáltalánosabban elterjedt a cannabis (kender) fogyasztása valamilyen formában. A cannabis használata az ellazultság élményét, fellazult lelki állapotot, jó közérzetet idéz elő általában. De mivel a kábulat minőségét a személy lelkiállapota is befolyásolja, ezért lappangó depresszió, helyzetből adódó letörtség, kudarc negatívan befolyásolja a kábulatot, ez szorongáshoz, pánikszerű tünetekhez is vezethet.
Mindezekhez a tünetekhez kapcsolódóan gondolkodási zavar, koncentráció és figyelem zavara lép fel. A személy figyelme ebben az állapotban könnyen elterelhető, emlékezőképessége csökken. A logikus következtetésekre, előrelátásra épülő gondolkodás helyett mélyen szántó gondolatok lépnek, diabétesz szempontjából ezek döntéshozatali hibákhoz, a fokozott rizikómagatartáshoz, kockázatvállaláshoz vezethetnek (pl. inzulinbeadás, VC ellenőrzés elmaradása). Észlelés és érzékelés zavara miatt a hipoglikéma érzékelése csökken, a figyelmeztető jeleket a személy könnyen figyelmen kívül hagyja.
A cannabis közvetlenül nem hat az anyagcserére, de rendszeres használata kihat a vérnyomásra, immunrendszerre, – és a dohányzással összefüggően is – szív-érrendszeri problémákhoz vezethet. Szerhasználatot követően jellemzően megjelenhet a fokozott étvágy, a (kontrollálatlan) édességfogyasztás. Bár vannak olyan jellegű kutatások, mely a hiperglikémiára gyakorolt pozitív hatását próbálják igazolni, a diabétesz kialakulását vagy a szövődmények csökkentését, de egyelőre a hosszú távú egyéb kockázati tényezők miatt ezek nem igazoltak. Sőt, más vizsgálatok arra hívják fel a figyelmet, hogy rendszeres cannabis használat kihatással van a gyomor- és bélrendszeri folyamatokra (lassabb gyomorürülés, csökkent bélmozgás), melyek kiszámíthatatlan és váratlan módon jelentkeznek, így a diabéteszes ketoacidózis rizikófaktoraivá válnak.
Használata hosszú távon jelentkező amotivációs szindróma következményeként az anyagcsere kontroll romolhat, a terápiás teammel való együttműködés jelentősen csökkenhet.
Nyugtatók / altatók alkohollal történő bevétele a központi idegrendszerre fejti ki a hatását, amíg az alkoholfogyasztás a májban tárolt glikogén (ebben a formában elraktározott glükóz) felszabadulását gátolja. Az utóbbi jelenség nem csak párhuzamosan az alkoholfogyasztással, de az azt követő legalább 12 órában jelentkezik, fokozott hipoglikémia kockázatot okozva
Ezen szerek idegpályákra gyakorolt gátló hatása révén a test ellazul, bódult állapot jön létre, légzés, vérnyomás lelassul. Éberséget, koncentrációkészséget, gondolkodási készséget jelentősen csökkenti, orientációs zavart okoz, így a kezeléshez szükséges figyelem és belátás is jelentősen csökken, elalvás esetén a hipoglikémia tüneteit a személy nem érzi.
Az ún. stimulánsok, az amfetamin és származékaik (speed), szintetikus, designer drogok (ecstasy, herbál), valamint a kokain használata kockázatosabb, hiszen az partik, bulik kapcsán használják a fiatalok. Ezeknek a party drogoknak nagy veszélyük, hogy összetételük és tisztaságuk nem ismert, a hatásuk – diabétesztől függetlenül is gyakran kiszámíthatatlan – így könnyen túl lehet adagolni. Általában elmondható, hogy közvetve vagy közvetlenül, ezek a szerek megterhelik a szív- és érrendszert, felgyorsítják az anyagcserét és a motoros aktivitás igényét fokozzák (tánc), csökkentik az éhség- és szomjúságérzetet; a folyadék kiválasztást ugyanakkor fokozzák, így könnyen vezetnek kiszáradáshoz. A fokozott aktivitás magában rejti a hipoglikémia kockázatát. A hallucinátoros, központi idegrendszeri, depresszív tünetek miatt a hipoglikémia és hiperglikémia felismerésének és kezelésének képessége csökken. A stimulánsok által kiváltott egyes tünetek hasonlítanak az alacsony vagy magas vércukorszint tüneteihez, ami félrevezető lehet a diabéteszes használó számára.
Ezzel egyidejűleg ezek a szerek fokozzák bizonyos hormonok és hormontermészetű anyagok (pl.: noradrenalin, kortizol, dopamin) termelését, amelyek a glikogént tároló szervekből glükózt kibocsájtást eredményeznek (így a VC szint megemelkedik), valamint átmeneti inzulinrezisztenciát generálva, megakadályozzák az inzulin hasznosulását. A szerek hatása akár öt órán keresztül is fennáll (kokain valamivel rövidebb ideig), ez idő alatt a felfokozott állapot miatt a dehidratáció gyakori, az egyes drogok inzulin igénye, az elmaradt étkezések, és inzulinhiány miatti hiperglikémia, és következményes ketózis, valamint az egyes drogok direkt zsírbontó hatása miatt kialakuló ketózis, súlyos ketoacidózis kialakulásához vezetnek. Inzulinhiány jellemzően akkor alakulhat ki, ha szerhasználatot megelőzően kimarad az inzulinadás (ha a fiatal a szórakozás kezdetekor fellépő hipoglikémiát ezáltal akarja csökkenteni). A megváltozott tudatállapot pedig a kannabisz fogyasztásnál már ismertetett önellenőrzési és kezelési problémákhoz vezet.
Az amfetamin hatását a cannabis, a kokain hatását az alkoholfogyasztás fokozza, tehát a különféle szerek keverése még nagyobb kockázati tényezőt jelent. A statisztikák szerint a kokain a leggyakoribb ketoacidózis okozó szer.
Hallucinogének (LSD, gomba) használatát némi „misztikum” is övezi, hiszen – mint nevük is mutatja – a külvilág percepciójának (észlelés) a minőségét befolyásolják, ezáltal érzékcsalódást, illúziókat, hallucinációkat okoznak. A szokatlanul rikító színhatások és a dolgok természetes alapjainak eltorzulása elsősorban élénk benyomást keltenek. Az időbeli, térbeli, személyi tájékozódás megváltozik, amely diabétesz szempontjából igen nagy kockázatot rejt magában. Sajnos egyeseknél ún. negatív kábulati állapot, „horror –trip” is előfordulhat, súlyos szorongással, félelmekkel.
A szorosabb értelemben vett kábulat 1-1 ½ óra után kezdődik, és 1 - 6 órán át tarthat. A valóságtorzulás után fokozatosan ismét helyreáll a megszokott érzéki benyomások külső rendje, de ez elég hosszú időn át, akár 12-24 órán keresztül rendeződik. Végül bekövetkezik a fáradság és kimerülés, de ez egyben letörtséget, nyugtalanságot és szorongást is magában rejtheti.
A megfelelő anyagcserekontroll fenntartásának érdekében megfontolandóak az egyes szerek fogyasztásának következményei. Tudjuk, hogy a droghatás alatt töltött időben kevéssé kontrollált a diabétesz, és ez akut, vagy krónikus szövődmények okozója is lehet. Egyes kutatások szerint* 19 diabéteszes ketoacidózisból akár 10 esetében történt droghasználat a megelőző 48 órában. A diabéteszes használó oldaláról érdemes tudatosítani, hogy bár sokan élnek ilyen szerekkel, akár a közvetlen környezetükben, de a hatások és kockázatok, rájuk nézve, merőben eltérnek.
Ha a bejegyzésünk még sem riasztana el valakit a szerhasználattól, az figyeljen arra, hogy
- tájékozódjon a használt szer anyagcserére gyakorolt hatásáról;
- ne maradjon egyedül, mindig legyen vele olyan barát, aki tudja, hogy cukorbeteg és a mi a teendő eszméletvesztés esetén;
- diabétesz karkötő, megkülönböztető jelzés legyen nála;
- szerhasználat előtt szénhidrátban gazdag ételt fogyasszon el, mind gyors, mind lassú felszívódásút;
- vércukorkezeléshez szükséges eszközöket vigye magával, hogy szerhasználat alatt is legyen lehetősége kontrollra és kérje meg barátait, vagy állítson be emlékeztetőt a telefonján, hogy az önellenőrzés nem maradjon el;
- mozgás és tánc közben figyeljen a szénhidrátbevitelre; fogyasszon cukros és nem cukros, és nem alkoholtartalmú folyadékot, akkor is, ha nem kívánja;
- gyorsan felszívódó szénhidrátok legyenek kéznél;
- szerek váltását, keverését kerülje el;
- hazaérkezés után, lefekvés előtt mérjen vércukrot, szerhasználattól függően döntsön arról, hogy kell-e még ennie (pl. alkoholfogyasztás esetén), vagy állítsa be az órát, hogy egy következő időpontban ismét tudjon vércukrot mérni. Esetleg hatalmazza fel hozzátartozóját, családtagját, hogy alvás közben mérjen vércukrot.
Kiegészítés a(z aggódó) szülők számára
Nincsenek megbízható adataink arról, hogy mennyi cukorbeteg fiatal próbál ki egyáltalán szereket, hiszen ezek többnyire saját bevalláson alapulnak. Már egy 1991-es (!) amerikai vizsgálat szerint* is a cukorbeteg fiatalok 25 %-a próbált ki valamilyen drogot, utóbbi évek vizsgálatai alapján ez az arány nőtt, bár hozzá kell tennünk, hogy a vizsgálatok többsége alapján a kortárscsoporthoz képest kevesebb diabéteszes fiatal próbál ki valamilyen szert. Mindenképpen kihangsúlyozzuk, hogy a droghasználat gyakoriságát meglehetősen alábecsüljük a cukorbeteg fiatalok körében. Ennek következménye lehet egyrészt, hogy a kérdéskörrel magára hagyjuk a felnövekvő generációt (aki így jobbára próba-szerencse alapján teszteli a szereket), másrészt, hogy a diabétesz centrumok felkészültsége is hiányos a drogproblémával küzdő fiatalok kezelésének tekintetében.
Milyen szereket használnak a fiatalok? Hazai, 2015-ös vizsgálat alapján a 9-10. osztályos diákoknak már több, mint a negyede használt valamilyen tudatmódosító szert, 22,1%-a vallotta azt, hogy már kipróbált valamilyen illegális szert. A legtöbben cannabiszt használtak, majd sorrendben „az orvosi javaslat nélkül szedett nyugtatók/altatók, ezek alkohollal történő együttes fogyasztása következik. A szintén először kérdezett, hangulatjavító szándékkal bevett fájdalomcsillapítók is hasonlóan népszerűek a tanulók körében. A következő kábítószerek a szerves oldószerek, az amfetamin, hasonlóan elterjedt még az ecstasy, a kokain és az LSD fogyasztása.”**
A cukorbeteg gyerek nem különbözik kamaszkorú társaitól abban, hogy szerhasználat kezdete során sokszor csupán a kíváncsiság, a kísérletezés, az új élmények megtapasztalása vezérli és „jó bulinak” tartja a cuccok kipróbálását. A határokat és kereteket akarja feszegetni, teszteli önmagát és környezetét, hogy meddig mehet el. Persze vannak olyanok, akik a társak nyomásának engednek, és nem mernek (vagy nem is akarnak igazán?) nemet mondani. Aztán jön a tapasztalat, az élmény, a felszabadító az érzés, hogy a diabétesszel járó szoros kontrollból most pár órára kiszabadulhatnak. Szorongó, depresszív, nehezen barátkozó vagy különféle problémákkal élő fiatalok hamar rátanulnak, hogy a szerhatás csökkenti negatív érzéseiket, boldogabbá, fellazultabbá, oldottabbá teszi őket, ezért újra és újra drogokat használnak. Elfeledkeznek a problémákról, csökkennek a feszültségek. Jobban megy a b fesztelenebbül ismerkednek, beszélgetnek, önfeledtnek és boldognak érzik magukat. És még sorolhatnánk a szerfogyasztás okait. De amit jelen esetben kihangsúlyoznánk az az, hogy bár sokan élnek ilyen szerekkel, akár a közvetlen környezetükben, de a hatások és kockázatok a cukorbetegekre nézve merőben eltérnek. Azt is fontos megemlítenünk, hogy a határ a rendszeres fogyasztás és függőség között nem mindig észrevehető, ezért szükséges, hogy a szülők is minél inkább képben legyenek ezen a területen is.
Azt javasoljuk, hogy
- elsőként gondolják végig saját kamaszkorukat. Miben állt a saját lázadásuk? Mennyire nyíltan mertek lázadni, vagy csak „titokban”? Ki értette volna meg őket? Mire vágytak volna, mire lett volna szükségük kamaszkorukban?
- Gondolják végig, hogyan is éreznek most a gyerekük cukorbetegégével kapcsolatban? Milyen vélekedésük van a betegégről, milyen veszélyektől féltik őket? Mi a legrosszabb, amitől tartanak? Mi a valószínűsége annak, hogy bekövetkezik a legrosszabb?
- Gondolják végig, hogy a hét során van-e lehetőség arra, hogy gyerekével nyugodt, laza körülmények között az élet dolgairól beszélgessenek (pl. közös étkezés!)? Ismerik-e a barátait, tudják-e, hogy mi érdekli aktuálisan a gyereküket, mivel játszik a számítógépen, milyen zenét hallgat, stb.
- Vannak-e egyértelmű, kimondott elvárások, szabályok, melyek a hétköznapi közös életre vonatkoznak, és ezen belül van-e a fiatalnak mozgástere (pl. szennyes elpakolása)?
- Voltak-e jelentős életesemények, változások a gyermekük életében, szerelmi csalódás, iskolai kiközösítés, iskolaváltás, családon belüli súlyos megbetegedés, elhalálozás, stb.? Tudják-e, hogy mennyire elégedett önmagával a kamasz, vannak-e céljai, tervei?
- Meg tudják-e beszélni a problémákat, kifejezik-e az érzéseiket, igényeiket? Vagy minden komolyabb beszélgetés konfliktusba, ordibálásba, veszekedésbe torkollik, amely ajtócsapkodással ér véget és Önök tehetetlenséget éreznek?
- Találtak fura tárgyakat a fiatal zsebében, szobájában: növénymorzsalékokat, fólia darabokat, öngyújtót, összehajtogatott kanalat, színes pirulákat, szokatlan helyen fehér port, tűt stb.?
- Észreveszik-e az öltözködési, zenei stílus megváltozását gyermeküknél, figyelnek-e a hangulati ingadozásra, impulzívabb, agresszívabb reagálásra, esetleg levertségre, zárkózottságra?
- Felfigyeltek-e arra, hogy változik-e a fiatal tanulmányi eredménye, hobbija, baráti társasága vagy az iskolán kívüli programjai elmaradnak-e?
- Korábbi anyagcseréhez képest előfordulnak-e nagyobb vércukor ingadozások, rosszabbodnak-e az eredmények? Kellett-e kórházba szállítani a kamaszt súlyos hipoglikémia vagy hiperglikémia miatt? Tudjuk-e a valódi okát, hogy ez miért alakult így? Lehet-e beszélni róla?
- Lehet-e szerfogyasztásról beszélni vele, vagy láthatóan kerüli ezt a témát? Lehet-e vele egyáltalán beszélgetni?
A legfőbb recept, amit a szülők kaphatnak: a közös beszélgetések, a közös (minőségi) időtöltés bármely életkorú is a gyermek – a befektetett energia megtérül!
Bármiféle gyanú esetén, javasoljuk, hogy próbáljanak meg beszélgetni gyermekükkel, konzultáljanak pszichológussal, addiktológiai konzultánssal akkor is, ha a kamasz nem akar Önökkel elmenni egy szakemberhez. Minél előbb kérnek segítséget, annál könnyebb segíteni, beavatkozni, közösen gondolkodni!
Mesterházy Andrea,
dr. Ocskay Ágnes
Bády Diána
Hoffer Szilvia
Felhasznált irodalom
Charlton, J., Albanese, A., Brodie, L. (2018): The challanges of type 1 diabetes and new psychoactive substance misuse, Practical Diabetes, 2018
Cannabiskonsum ist bei Typ-1-Diabetes-Patienten mit einem erhöhten Risiko für diabetische Ketoazidose verbunden. Diabetologe 2020·16:188–189 https://doi.org/10.1007/s11428-020-00581-3 Online publiziert: 13.Februar2020©SpringerMedizinVerlagGmbH, ein Teil von Springer Nature 2020
Hogendorf,A.M, Fendler,W, Sieroslawski,J , Bobeff, K Wegrewicz, K, Malewska, K.I, Przudzik, M.W, Szmigiero-Kawko, M, Sztangierska, B, Mysliwiec, M, Szadkowska,A., and Mlynarski,W (2016): Breaking the Taboo: Illicit Drug Use among Adolescents with Type 1 Diabetes Mellitus. In: J Diabetes Res. 2016; 2016: 4153278. Published online 2015 Dec 29. doi: 10.1155/2016/4153278
*Jenks, J., Watkinson, M. (1998): Minimising the risks of amphetamine use for young adults with diabetes. In: Journal of Diabetes Nursing Vol 2 No 6 1998.
Kapitány-Fövény Máté (2019): Ezerarcú függőség. Felismerés és felépülés. HVG Könyvek, Budapest
P. Lee, J.R. Greenfield, L.V. Campbell (2009): Managing young people with type 1 diabetes in a ’rave’ new world. Diabetic Medicine, 26, 328–333